Szakmai beszámoló a HAT-KP-1-2023/1-000336 azonosító számú „Bársonyosok a Délvidéken” című pályázathoz

2024. 04. 22.

A kora reggeli órákban elindultunk Szerbia felé. A nem túl hosszú határátkelés után Zenta városában álltunk meg. A Városháza a főtérre néző szecessziós koncepciójú épület a városkép fő meghatározója. A közel 50 m magas masszív, ég felé törő tornya kissé romantikus hatású, de díszeiben a szecesszió nyomait viseli magán. A közelmúltban a külső homlokzat szép sárga színt kapott. Díszlépcsőháza és közgyűlésterme szintén szecessziós stílusú. Az épület leglátványosabb beltere a gazdag díszítésű lépcsőházi galéria egyedi, lenyűgöző megoldásaival az épület legszebb részévé avatja. Tornyából pazar kilátás nyílik a városra és környékére. Hatodik évfolyamon tananyag a zentai csata, így nagy örömünkre szolgált, a toronyban található bemutató a zentai csatáról: „Zentai csata emlékkilátó” címen interaktív kiállításon megismerkedhettek a csata történetével. A torony látogatása után mindenkinek ízlett a kézműves fagylalt és csokoládé a szomszédságában lévő boltban. A gyerekek ajándéktárgyakat tudtak vásásrolni családtagjaiknak. Ezt követően a Tisza parton sétáltunk végig. A tanulók kiselőadással készültek a városról, amelyet a zentai emlékműnél adtak elő.

2024. 04. 23.

Kedden reggel a bőséges reggeli elfogyasztása után Novi Sadra, Újvidékre indultunk. Ez a település a Vajdaság fővárosa. Szerbia második legnagyobb városának büszkesége a magas ormokon álló péterváradi erőd, amely a Bánk bán egyik szereplőjéről kapta a nevét, Petur bánról, aki az uradalom birtokosa volt. A tanulók figyelmét a vár alatt található alagútrendszer keltette fel legjobban, ahol a katonák akár egy éven át lent tudtak volna maradni háború esetén. Lefelé jövet sétát tettünk a várnegyedben, ahol kívülről megnézhettük Jellasics bán szülőházát.

Messziről látható legnevesebb építménye, az óratorony. Fordított vagy részeges órának is hívják, mert az órákat a nagymutató, a perceket a kismutató mutatja. Idegenvezetőnktől megtudtuk, ennek két magyarázata is van: egyrészt a Dunán hajózók így könnyebben le tudták olvasni a pontos időt, másrészt a várőrséget egész órákban cserélték, így a percek kevésbé voltak fontosak.

Délután rosszra fordult az idő, de felkerestük a törökbecsei temetőben a Délvidék egyetlen olyan emlékművét, amelyet nem romboltak le az első világháborúban sem. Talán annak köszönheti megmaradását, hogy ez valójában egy temetőben álló síremlék. Az 1904-ben emelt Hungária- szobor alkotója Horvay János (1874-1944) volt. A mészkőből készült szobor több mint száz évig állta az időjárás és a háborúk pusztító hatását, a golyók és repeszdarabok ütötte lyukakat jótékony kezek habarccsal kitömték, de egyre időszerűbbé vált a szakszerű felújítása is, amely 2009-ben valósulhatott meg. Az aracsi pusztatemplom eredetileg három köríves, nyolcszögű, pillérekkel tagolt háromhajós, bazilikás szerkezetű, boltozott, román stílusú építmény volt, amelyet utóbb toronnyal egészítettek ki. A templomból mára a nyugati fal, a szentély a hozzá tartozó északi főhajófal és a torony maradt fenn eredeti állapotában.

Az eseménydús nap végén totó formájában adhattak számot a tanulók az újonnan megszerzett ismereteikről. Késő este újabb program várta a diákságot. Megérkeztek a néptáncosok. A gyerekszerető, jó hangulatot árasztó tánctanárok hamar megtaníttatták velünk a rövid táncokat. Kis rigmusaik még mindig fülünkbe csengenek. Emlékezetes tanóra lett!

2024. 04. 24.

A szabadkai városnézés előtt vendéglátóink farmjára látogattunk el. A nehéz fizikai munkát megkönnyítő traktorra szívesen ültek fel városi gyerekekeink szemlélve az alföldi tájat, a tanya kint lévő állatait. A lovaglás kipróbálása tetszett a legjobban. Minden tanuló felülhetett kantárszáron fogva egy rövid ideig a ló hátára.  Cicákat simogattak, de láttunk gyöngytyúkot, kakasokat, libákat.

Szerbia legészakibb települése, Szabadka következett a meglátogatandó városok sorában. A parlamentnek is beillő szecessziós városházán indult a városi sétánk. A tárlatvezető tájékoztatott a fontosabb építészeti adatokról, mely szerint Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján mindössze két év alatt építették fel 1908- 1910-ig ezt a csodás palotát. A többi nevezetességet egy feladatlap segítségével fedezhettük fel.

Szabadka központját a századforduló remek épületein kívül két, viszonylag új szökőkút teszi még hangulatosabbá, amelyeket – csakúgy, mint a városházát és a Raichle-palotát – stílusosan Zsolnay kerámiával fedtek, és amelyeknek formavilága szintén a magyar szecesszióra emlékeztet. Majd a város szülöttéről elnevezett gimnázium elé mentünk, ahol a szobrokkal is fényképezkedhettek a gyerekek. A frissen felújított Zsinagógában megtudtuk, hogy közel 4000 áldozatot követelt az első világháború a zsidó lakosság köréből.

Délután a faluba visszatérve kürtőskalácssütésen vettünk részt. Köszönet illeti Kátai Annamáriát a gondos előkészítésért. Diákjaink kezébe hamar bekerültek a nyársak, pillanatokon belül majszolgathatták az ízletes kalácsokat. A helybeli korabeli sütöde meglátogatása után ismét elfoglaltuk helyünket a szállásunkon várva a finom vacsorát. A búcsúesten jelenetek formájában idézték fel tanulóink a legemlékezetesebb pillanatokat.

2024. 04. 25. A lakószobák átadása után bepakoltunk a buszba, elindultunk Palics felé. A helyi magyar iskola igazgatója fogadott bennünket a gyerekekkel. A megvendégelés mellett azt is megtudtuk tőlük, hogy a kétműszakos iskolában a felső tagozatosok számára délután 13 órától 19 óráig folyik a tanítás. Bemutató során a helyi nevezetességekről kaphattunk ízelítőt az igazgatónőtől. A látogatás végeztével mi is felfedezhettük ezeket a látnivalókat. A tóparti szecessziós épületek Komor Marcell és Jakab Dezső tervei. A családi villákat az ún. korai svájci nyaraló-stílusban építették. Az egyik villa a szocializmus idején Tito tulajdonában volt. Itt működik Szerbia egyik legszebb állatkertje, a Palicsi Állatkert. A helység Szabadka elővárosának számít, a településről elnevezett tó partján fekszik.  1462-ben Mátyás király adománylevélben anyjának ajándékozta ezt a pusztát. A település a 19. század közepén kezdett felépülni, ekkor fedezték fel a tó vizének és iszapjának gyógyító voltát. Mai szecessziós külsejét az 1900-as évek elején nyerte el. A Monarchia felkapott fürdővárosai között tartották számon. Örömünkre szolgált, hogy a gyönyörűen kiépített parton bringóhintózhattunk. A délutánt már a buszon töltöttük, a hosszú utat csak a határon lévő ellenőrzés szakította meg, a kora esti órákban érkeztünk meg Miskolcra.